Kiből lesz a viszkis rabló?

Pesten futótűzként terjedt el, hogy megvetted a viszkis rabló megfilmesítésének jogát. Igaz?
Így van. Az egyik haverom küldte el a könyvet, Julian Rubinstein dokumentumregényét, azzal, hogy valami egész elképesztő. Először csak belelapoztam, aztán nem tudtam letenni. Ez a fickó egy hokicsapat mindeneseként kezdte, lényegében mint pályatakarító. Addig-addig, míg föltornázta magát a csapatba, kapus lett, és szinte azonnal nekiállt bankot rabolni. Aztán rászállt egy detektív, és addig üldözte, míg elkapta... A húgommal van egy közös kis cégünk, azonnal lekötöttük a megfilmesítés jogát. Szeretném megcsinálni ezt a filmet, ha lehet két éven belül. Attilának hívják a srácot, ugye?

Igen, Ambrus Attilának.
És igaz, hogy szinte nemzeti hős lett Pesten?

Ez azért túlzás. De sokan drukkoltak neki, nem vitás.
Mert nem tett senkiben kárt, csak a bankokban, ugye? Nagy arc, nem mondom. Röhej! Ráadásul, ha jól tudom nem is ez volt az első húzása. Bundacsempészként kezdte. Isteni sztori.

Hol tartasz a projekttel?
Forgatókönyvírókat válogatunk, aztán majd nekiállunk a kutatómunkának Pesten.

Gondolom, nem a karibi szigetedről ugrasz át, hanem a dél-franciaországi házadból. Az összes lakásod a tengerpart közelében van. Mi ez óceánmánia?
Amerika szívében, Floridában nőttem föl, tehát amióta az eszemet tudom, víz közelében élek. Franciaországban öt percre lakunk a tengertől, Los Angelesben is a tengerparton van a házunk. Ez a sziget... Ez a sziget teljesen valószínűtlen.

Többszáz pici sziget van az óceánban. Melyik a tied? És lakatlan?
Nem áll rá a nyelvem, hogy az én szigetem. Nem lakatlan. De nincs rajta semmi csicsa, semmi túlméretezett civilizáció. Csupa egyszerű kis ház, egyszerű emberek és sok-sok természet. Megvettem, elmentem körülnézni, de még csipkedem magam, hogy ez az enyém s egyszer majd itt fogok lustálkodni...

És akkor majd halálra eheted magad csokival. Nagy kísértés volt csokoládégyárost játszani a Charlie és a csokigyárban?
Ha anyu nem mondja a minap, el is felejtettem volna, ogy hatéves koromig allergiás voltam a csokira. Övsömört kaptam tőle. Aztán ahogy jött, el is múlt, és attól fogva olyan mennyiségben faltam a csokis fánkokat, hogy mire felnőttem, csömöröm lett tőle. Most már kicsit sem vagyok oda érte. Biztos az is közrejátszik, hogy pár éve, amikor a Csokoládét forgattuk, folyton keserű csokival tömtek.

Pedig a férfiak többsége édesszájú.
Csokit mondtam, nem desszertet! Londonban, mikor a Libertine-t forgattam, hozott valaki egy karamellpudingot. Ilyen életveszélyeset még nem ettél! Egyszerűen nem tudtam abbahagyni. Aztán persze megvolt a böjtje, mert halálra gyötörtem magam, hogy leadjam a kilókat.

Sok szülő tiltja az édességet. Te mennit engedsz a gyerekeknek?
A jó pap holtig tanul, saját tapasztalatból jöttünk rá Vanessával, hogy nem szabad engedékenynek lenni, mert a cukortól piszokul hiperaktív lesz a gyerek. Ugrál, mint a nikkelbolha, azt se nézi hova, egy perc, és összetöri kezét-lábát.